Cseppkövek sokasága Lillafüreden - Szent István-barlang
Lillafüred megannyi látnivalója között barlangok is vannak. Egyik a Szent István-barlang, ahol számtalan járat van, gyógybarlanggá is nyilvánították, és fokozottan védett barlang. De persze a legtöbb látogató a megszámlálhatatlan cseppkőképződmény gyönyörűsége miatt érkezik. Az óránként induló vezetett túra során bárki részese lehet a természet eme föld alatt képződött csodájának. Érdemes beugrani! Mutatom miért.
Hol található? Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolchoz tartozó Lillafüred szélén, az Eger felé - a Bükkön keresztül - átvezető út mentén. Térképen ITT.
A bejárat előtt nem lehet parkolni, de a másik oldalon vannak a közelben - általában fizetős - parkolási lehetőségek. De tömegközlekedéssel is megközelíthető a barlang, Miskolcról az 1-es villamossal vagy az 1-es busszal, majd az 5-ös vagy 15-ös busszal lehet kijutni Lillafüredre.
A fogadó épületben klassz látogatóközpontot hoztak létre kis fotókiállítással, ajándékbolttal, interaktív monitorral és kulturált mosdókkal. Jegyvásárlás után van mivel elütni az időt a csoport indulásáig.
A barlang bejárása ma egy 52 méter hosszú mesterséges járaton keresztül indul, melyet 1929-ben alakítottak ki. A járaton keresztül a Nagy-terembe jutunk.
Táró végén lévő Nagy-teremben látható a barlang folyóvizes kialakulására utaló üstszerű formaelem, az "Anyóstorok", más néven - mely kialakulását tekintve helytelen elnevezés - az "Eróziós-fülke", előtte a "Mamut-fogsor".
A barlangot 1913-ban fedezték fel, a korabeli elbeszélések szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 méter mély üreg volt. A vonyítást hallva kezdték keresni a kutyát, így találtak rá a barlangra.
A barlang felfedezése, első tudományos leírása Kadič Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval leereszkedett a barlangba. A barlang elnevezése is tőle származik.
A fokozottan védett barlang jelenleg ismert hossza 1514 m, melyből 170 m hosszú szakasz a látogatók számára megtekinthető rész. További kb. 50 m kiépített idegenforgalmi szakasz (a Fekete-terem és a hozzá vezető Bányatáró) légzésterápiai célokra hasznosított.
A Szent István-barlang befoglaló kőzete jól karsztosodó középső-triász korú mészkő (Fehérkői Mészkő Formáció). Az üreg egy forrásbarlang, melynek kialakulása a bejárat felett szintben kb. 250 méterrel magasabban elterülő Bükki Nagy-fennsík keleti peremén elhelyezkedő víznyelőbarlangokkal hozható összefüggésbe, vagyis az ott feltárt víznyelőbarlangok inaktív forrásbarlangja.
A forrásbarlangból a víz jelenleg egy alsóbb aktív járaton (Vasas-akna) távozik, és csak ritkán, áradások esetén önti el a jelenleg szárazon lévő kiépített szakaszokat. Áradások csak igen nagy csapadékhozamoknál, kivételes karsztvízszint-emelkedés bekövetkezésekor jelentkeznek a barlangban. Ilyenkor a Pokol elnevezésű szifonból tör fel a víz. Ilyen karsztárvíz az elmúlt 50 évben csupán háromszor jelentkezett.
1958 nyarán egy felhőszakadást követően feltörő nagy mennyiségű víz elöntötte és hordalékkal borította be a barlang idegenforgalmi szakaszát, s a barlang mesterséges bejáratán kitódulva a műúton keresztül zuhogott alá a Szinva-patak medrébe. 1974 őszén is felnyomult itt a víz.
A barlang részleges víztelenedését követően, a légteres szakaszok kialakulása után kezdődött meg a cseppkőképződés, mely jelenleg is tart.
A legnagyobb cseppkőképződmény a Kupola-csarnokban a Megfagyott Vízesés, mely a plafontól kezdve a padlóig borítja a falat, kb. 20 x 15 méteres felületen.
A Szent István-barlang idegenforgalom számára történő kiépítése és a járatok megismerése, a barlangban az emberi beavatkozások kezdete szorosan kapcsolódtak a lillafüredi Palotaszálló építéséhez.
1927-28-ban Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsos rendeletére - az Anna-barlanghoz hasonlóan - a barlang idegenforgalom számára történő megnyitása érdekében a barlang további szakaszait feltárták. Révay Ferenc főerdőmérnök 1928. februárban felmérte a barlangot, valamint kitűzte a jelenleg is használt, 52 m hosszúságú bejárati táró hajtásának helyét. A tárót 1929-ben vitéz Fejes József főerdőmérnök irányításával hajtották ki.
1931-ben azután a Magyar Királyi Erdőkincstár Kadić Ottokárt bízta meg a barlang további "idegenforgalmi rendezésével". A munkálatokat Révay Ferenc tervei alapján és irányításával, Sebős Károly és Pongó György munkavezetésével végezték. A munkák során az 1927-28-ban feltárt belsőbb szakaszokat tették nagyközönség számára hozzáférhetővé.
A bányászati módszerekkel áttört szakaszok hossza meghaladja a 100 m-t. A bejárati táró mellett a második leghosszabb szakasz a Bányatáró, amely a Fekete-termet köti össze a Színház-teremmel. A Nagy-teremből a Tordai-hasadék felvezető lépcsősora és a Meseország felé vezető járat szintén táróhajtással lettek a szükséges méretre tágítva.
A járószint kialakításánál az eredeti állapotában feltehetően cseppkövekkel gazdagon borított járattalpon lévő képződményeket kényszerűségből eltávolították, melynek egy részét betonba ágyazva beépítették a barlang egyes szakaszain. (Pl. a Színház-terem előtt, a Fekete-termi elágazásban, a Nagy-teremben a lámpatest eltakarásához.)
(A fotó a hellomiskolc.hu oldalról származik.)
A Kupola-csarnok bal oldalán a "Megfagyott Vízesés" látható, mely évezredek alatt a barlangfal felszínén végigfolyó vízből vált ki. Szembeállva a Vízeséssel, tőle jobbra a barlang egyik legnagyobb és legszebb cseppköve, a "Budapesti Mátyás-templom" látható. A terem csodálatos akusztikával rendelkezik, a barlangban rendezett koncertek alkalmával a zenekar, illetve a kórus a Bástyán, mint színpadon áll, és a közönség a Kupola-teremben hallgatja az előadást.
A teremből továbbhaladva a "Bástyára" érkezünk, melyről visszafordulva a szemközti falon egymás alatt két vízszintes vonalat látunk, úgynevezett oldásos színlőt, mely arról tanúskodik, hogy a barlangban a víz szintje hosszú ideig ebben a magasságban állt.
A barlangok állatvilágának legismertebb képviselői a sokakban félelmet ébresztő, de az emberre teljesen ártalmatlan denevérek. Ezeknek az egyedülálló képességekkel rendelkező, különleges rovarevő emlősállatok élőhelye többnyire barlangokhoz kötődik. A Magyarországon fellelhető 27 denevérfaj mindegyikét védetté nyilvánították, ebből 9 faj fokozottan védett.
A Szent István-barlangban az első denevér megfigyelések adatai a XX. század elejéről származnak. A barlang Nagy-termében a múlt század derekán nagy egyedszámú denevérkolónia telelt. Korábban hazánk egyik legjelentősebb hosszúszárnyú denevér telelőhelye volt. A faj egyedei azonban a látogatók okozta folyamatos zavarás következtében gyakorlatilag eltűntek a barlangból.
A barlangot jelenleg 8 denevérfaj kb. 120 egyede keresi fel átmeneti, téli ill. nyári szálláshelyként.
A barlangi világítást elsőként 1931-ben építették ki, majd a háborús pusztítást követően 1955-ben, melyet 1974-ben újítottak fel. A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, a köveken nagy területeken alakult ki az ún. "lámpa-flóra", a lámpák körül zöld növények sarjadtak. Ezt 1989-ben korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani. Európai Uniós forrásból 2014-ben újra korszerűsítették a barlang 25 évvel korábban kiépített világítási rendszerét. Az új, korszerű LED-es fényforrások védelmet nyújtanak a mohásodás ellen, és szebb látvánnyal is szolgálnak.
A továbbvezető út az Oszlopok Termébe visz, mely a barlang cseppkövekben egyik leggazdagabb része. Itt nevezetes képződmény a "Rokokó-oszlop" és az "Egri Minaret" nevű cseppkőoszlopok.
Egy rövidebb útszakasz megtétele után a Színház-terem fogadja a látogatót. A terem akusztikája kiváló, emellett ha itt körülnézünk, kis fantáziával megtalálható középen a zenekari árok, és a magas állócseppkő képében a "Karmester" nevű cseppkőképződmény.
A Színház-teremből elágazó, lánccal lezárt járat végén - a Fekete-teremben - gyógyászati célú hasznosítás folyik. A teremben felső légúti panaszokkal küszködő felnőttek és gyermekek töltenek napi 3 órát hétköznapokon, a szanatóriumi kezelés kiegészítéseként. A betegek a barlang egyik belső termében vannak elhelyezve, ahol minden kúra alkalmával kb. 20-30 beteg tartózkodik.
A barlang gyógyhatását annak köszönheti, hogy a barlangi levegő mikrobiológiai szempontból csaknem steril, azaz por-, csíra-, és orvosi szempontból allergén mentes közeg. Ehhez hozzájárul az állandó, 10°C körüli hőmérséklet, a közel 100%-os páratartalom és egyéb klimatikus tényezők is. Meg nem utolsósorban a barlangi környezet idegrendszerre gyakorolt kedvező hatása.
Vezetett túrák indulnak minden nap egész órakor, az alábbiak szerint:
- Nyári időszakban (április 1. – szeptember 30.) naponta 9.00 – 17.00 óráig.
- Téli időszakban (október 1. – március 31.) naponta 9.00 – 14.00 óráig.
A túra időtartama: 30 perc
Belépő jegy árak (2025):
- felnőtt 2400 Ft
- nyugdíjas, gyermek (6-18 éves kor között) 1800 Ft
- óvodás 500 Ft
- 3 év alatti regisztrációs jegy 200 Ft
A barlangban egész évben állandó, 10 fok van, ezért nyáron is érdemes meleg ruhával készülni. Bár a vezetett túra csak fél óráig tart, azért annyi idő alatt is át lehet fázni rendesen.
Tehát ha erre jártok, a környéken nyaraltok vagy csak útba esik, érdemes megállni Lillafüreden a Szent István barlangnál, mert egy csodálatos természeti képződmény a hegy gyomrában.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk egy része a Bükki Nemzeti Park honlapjáról, valamint a wikipedia oldalairól származik.
